Számos alkatrész összehangolt müködésének köszönhetjük az öntözőrendszerek önálló működését.
A földben elhelyezett műanyag csőrendszer a kert sajátosságainak megfelelően zónákra van osztva, amelyeket egy-egy elektromosan vezérelhető vízcsap (szelep) indít el.
Az öntözésvezérlő jelet ad a szelepnek, akkor az kinyit, utat engedve a víznek, és a víznyomás hatására a zónán lévő vízkijuttató elemek működésbe lépnek.
A szelepeket és a vízforrást összekötő vízcsőszakasz vagy állandó nyomás alatt van, vagy egy mágnesszelep nyitja és zárja el a beérkező vizet.
A vezérlő egymás után nyitva a zónák szelepjeit. Amikor víznyomás alá kerül a zóna, akkor ezen a szakaszon lévő vízkijuttató elemek működésbe lépnek, azaz csepegtetni vagy vizet szórni kezdenek, attól függően, hogy milyen vízkijuttató elemek vannak rászerelve.
Egy zónára mindig csak egy működési elvnek megfelelő vízkijuttató elem rakható. Tehát, egy zónán, vagy csak spray szórófejek, vagy csak rotoros szórófejek, vagy csak csepegtető csövek lehetnek.
Az esőérzékelő, illetve az eső-fagyérzékelő blokkolja a vezérlőt, ha számottevő csapadékot vagy fagyot érzékel. Amikor ez megszűnik, akkor a következő öntözésnek szabad utat enged.